36 évvel ezelőtt, 1987. május 17-én rendezték a 45. Belga Nagydíjat, amelyen Ayrton Senna és Nigel Mansell egymással ütközött, majd a Williams pilótája a paddockban tettlegességig fajuló vitába bonyolódott a brazillal.
Ki ne emlékezne Ayrton Senna híres összetűzésére Eddie Irvine-nal az 1993-as Japán Nagydíj után. Az akkor már háromszoros világbajnok brazil zokon vette, hogy a Jordannél bemutatkozó ír kétszer is visszaelőzte őt lekörözöttként, majd miután barátja, Gerhard Berger felbujtotta, felkereste az újoncot a Jordan sátrában, hogy rövid szóváltás után leszálljon elé a vörös köd és szó szerint rávesse magát Irvine-ra.
Senna: Te nem autóversenyző vagy, hanem egy kiba..ott idióta!
Ez azonban nem az első olyan eset volt, amikor Senna tettlegességig fajuló vitába bonyolódott, hiszen hat évvel azelőtt, az 1987. május 17-én rendezett Belga Nagydíjon ő volt a szenvedő fél. A napra pontosan 36 évvel ezelőtt történt eset egy mai szemmel nézve minimum versenybalesetnek minősíthető előzés miatt robbant ki.
A 87-es szezon harmadik állomására Nigel Mansell érkezett meg a pontverseny éllovasaként, majd pole pozícióba kvalifikálta a Williams-t csapattársa és a vb-címért zajló csatában későbbi legnagyobb ellenfele, Nelson Piquet előtt. A harmadik helyet Senna szerezte meg a Lotusszal.
A brazil az első rajtnál az erre az évre a klasszikus John Player Special festésről a Camel miatt sárgára váltó istálló autójával feljött a második helyre Mansell mögé, ám hamarosan kezdhette elölről az egészet, Philippe Streiff ugyanis hatalmasat bukott az Eau Rouge-ban, majd a pályára visszapattanó autójába belerohant csapattársa, Jonathan Palmer. Streiff Tyrrellje az ütközéstől kettészakadt, a franciának pedig óriási szerencséje volt, hogy ép bőrrel megúszta az esetet.
Embed from Getty Images
Mansell a Williamsben
A második rajtnál az élen aztán még nagyobb változások történtek, Senna ugyanis most mindkét Williams-t átugrotta, és már a célegyenes végén elsőként fordult. Mansell azonban nem hagyta annyiban a dolgot, és még abban a körben megtámadta a Lotust a Fagnes-kanyar felé menet. A brit a külső ívet választotta, Senna pedig belülre húzódott a poros részre, miközben esze ágában sem volt elvenni a gázt és elengedni a Williams-t. Mansell viszont agresszívan ráfordult a brazilra, majd a két autó összeért és tandemben a bukótérbe pördült.
Senna ott helyben feladta a küzdelmet, míg Mansell folytatni tudta, de a sérült autójával ő sem tudott végigmenni a versenyen.
A két rajtot, az első rajt utáni balesetet, majd Senna és Mansell ütközését (6:50-től) IDE KATTINTVA nézheti meg.
Embed from Getty Images
Senna a La Source hajtűben
A futamot végül Alain Prost nyerte a McLarennel csapattársa, Stefan Johansson és a Brabham BMW-vel versenyző Andrea de Cesaris előtt (Piquet kipufogóhiba miatt szintén kiesett), ám a nap legnagyobb sztoriját kétségtelenül Senna és Mansell ütközésének utóélete szolgáltatta. A Williams pilótája ugyanis nem hagyta annyiban a dolgot, és felkereste Sennát a Lotus motorhome-jában, hogy nem éppen kulturált stílusban vonja kérdőre a brazilt.
„Átmentem hozzá, megragadtam az overáljánál fogva és a falhoz nyomtam – idézte fel Mansell az esetet a Sky Sports-nak 2015-ben, saját könyvének bemutatóján. – Akkoriban bő overálban versenyzett, úgyhogy felhúztam a zipzárt az álla fölé, éppen az orra alá, majd azt mondtam: »Ha legközelebb ezt csinálod, sokkal jobb munkát kell végezned!«
Tom Rubython „The Life of Senna” című könyvében a brazil pilóta azt mondta az esetről: „Amikor valaki torkon ragad, valószínűleg nem bocsánatot kérni jött.”
És tényleg nem, Mansell a könyvbemutatón ugyanis elismerte, hogy soha korábban nem tapasztalt módon öntötte el őt a harag. „Tényleg nem tudsz uralkodni magadon, amikor leereszkedik a vörös köd. Mindenkiben van egy chip, amit önfenntartásnak hívnak, és aktiválódik, ha a határon vagy, és tudod, hogy meghalhattál volna, mert valaki teljesen agyatlanul viselkedett, és akkor még udvarias voltam, és tulajdonképpen olyan helyzetbe hoz, amelyben vagy elveszed a gázt, vagy meghalsz. Ez egy ilyen szituáció volt. Visszamentem a bokszba és leszállt a vörös köd. Soha életemben nem tapasztaltam még ilyet, csak vöröset láttam, mintha nem lenne holnap.”
„Ezután olyan lettem, mint egy hatalmas bika a karámban, és bármit láttam, vörös volt. Aztán arra gondoltam, »Meglátogatom Ayrton barátomat. Nagyon jót beszélgettünk (nevet). Érdekes volt és nagyon-nagyon élénk.”
30 éve: Mansell összeverekedett volna Sennával, de inkább faképnél hagyta, miután a brazil nekiment
Mansell ezután felidézte kettejük balhéjának kevésbé közismert részét is, nevezetesen azt, hogy miután a falhoz nyomta, Senna többször is megütötte őt.
„Négy ember fogott vissza, aztán szembeállt velem és jó néhányszor megütött – mondta a brazilnál jóval erősebb testalkatú Mansell, aki az ütéseket mókásnak nevezte. – Semmit nem éreztem, imádnivaló volt. A fantasztikus pedig az, hogy az FIA nem tett semmit, senki nem tett semmit. Ott volt két nagyágyú, akik a világbajnoki címért harcoltak, veszélybe sodorták egymás életét a pályán, mintha nem lenne holnap, és ők úgy voltak vele, hogy »Hagyjuk, hogy a pilóták elrendezzék.« És olykor tényleg a pilótáknak kell ezt elrendezni, nem tehetik ezt meg minden alkalommal helyettük a felügyelők.”
Hogy ki volt a hibás, arról Mansellnek tehát évtizedekkel az eset után is határozott véleménye volt, ám Sennának legyen mondva, a brazil „bűne” mindössze annyi volt, hogy ugyanolyan makacsul ragaszkodott a belső ívhez, amennyire makacsul Mansell megpróbálta őt meghátrálásra késztetni azzal, hogy agresszívan ráfordult.
