A 30 évvel ezelőtt, 1994. április 30-án, a San Marinó-i Nagydíj szombati időmérő edzésén halálos balesetet szenvedett Roland Ratzenberger első és egyetlen F1-es csapattársa, David Brabham az F1.com-on megjelent visszaemlékezésben idézte fel a tragikus napot. Alább egy az egyben mi is közöljük a sorait.
„Versenyzőként mindig tudni akarod, hogy ki a csapattársad. Amikor valaki elmondja a nevüket, rögtön van egy elképzelésed a személyről. Vagy izgatott vagy csalódott leszel, és amikor Roland nevét említették, én izgatott lettem. Nem igazán ismertem őt jól, de tisztában voltam azzal, hogy ki ő és mit ért el a versenyzői pályafutása során. Tapasztalt pilóta volt, aki mindig gyorsnak tűnt, emellett nem hibázott és eléggé komplett versenyző benyomását keltette.”
„Volt némi F1-es és sportautós tapasztalatom, neki volt némi sportautós és együléses tapasztalata, ezért úgy gondoltam, hogy ez a kombináció jó csapatot alkothat. Egy újonc istállónak, mint a Simtek, amelynek egyszerűen nem voltak meg a forrásai, szüksége volt mindenkinek az együttműködésére. A sportautós háttere jól jött, mert tudta, hogyan kell viselkedni ebben a helyzetben.”
500 g-s erővel ölte meg a betonfal, de Senna halála szinte teljesen eltörölte az emlékét
„Mindketten Monacóban éltünk, és kihasználtuk az alkalmat, hogy együtt edzünk. Futottunk a hegyekben, ahol kősziklás és dombos vol a terep. Ez volt az az időszak, amikor megismerhettük egymást. Amikor elkezdtük vezetni az autót, beszéltünk arról, hogy min kell változtatni. Mindkettőnknek voltak ötletei, szóval a kapcsolatunk nagyon jól indult; úgy éreztük, jól dolgozunk együtt, és előre tekintettünk az egész szezonra, még akkor is, ha tudtuk, hogy hatalmas feladat vár ránk.”
„Roland az első évébe lépett az F1-ben, és lelkes volt. 33 évesen, viszonylag későn került be, tehát hosszú utat tett meg, mire eljutott idáig, ami olykor egyszerűen nem történik meg. De megkapta az esélyt, és keményen dolgozott a színfalak mögött, hogy összejöjjön neki. Függetlenül attól, hogy a rajtrács végére került, akkor is gyerekkori álma volt az F1-be jutás, ahogy mindannyiunknak. Elemében volt, úgyhogy érezni lehetett a zsizsegést a csapatban.”
„Az első két versenyt Brazíliában és Japánban rendezték. Roland nem tudott kvalifikálni a szezonnyitón, de a második futamra már igen. Az első versenyen én célba értem, ami már önmagában hatalmas eredmény volt, csak azért, mert volt egy autónk, amelyik befejezte a versenyt. Elkezdtünk lendületet szerezni, adatokat és információkat gyűjteni az autóról, mert nem volt pénzünk tesztelni. Soha nem voltak tartalék autóink vagy ilyesmi, mint az élcsapatoknak, ami azt jelentette, hogy minden tesztelést a versenyeken végeztünk, tehát minél több kört tettünk meg, annál többet tanultunk.”
Embed from Getty Images
David Brabham 1994-ben
„Imolába sokkal nagyobb tudással és néhány változtatással utaztunk el. Izgatottak voltunk. Roland egyre kényelmesebben érezte magát az autóban, de egy kicsit küzdött a fékekkel. Pénteken én vezettem az autóját, mert a csapat megkért, hogy próbáljam ki néhány körig, mondván, »Te vagy az, akinek van tapasztalata karbonfékekkel, úgyhogy meg tudnád állapítani, hogy amit Roland mond, az igaz-e vagy sem?«. Azt mondtam: »Igen, persze«, tehát beszálltam, majd három kört tettem meg, kiálltam és közöltem, hogy »Ezek a fékek szarok, le kell cserélni őket«.”
„Roland nagyon örült annak, amit mondtam, és megköszönte nekem. Egyszerűen csak az igazat mondtam: a fékek nem működtek. Szombaton már sokkal komfortosabban érezte magát az autóban, ami nagyszerű volt. Sokkal közelebb volt hozzám – fej-fej mellett voltunk – és ennek így is kellett lennie. Ezután jött az időmérő.”
„A pályán voltam és láttam néhány alkatrészt az úton, néhány karosszéria-elemet, amik ugyanolyan színűek voltak, mint az én autóm. Akkor tudtam, hogy ő az.”
„Amint befordultam a kanyarba, láttam őt és láttam az autót… Ez a pillanat nagyon élénken él a memóriámban, ma is élesen látom. Egy olyan embert néztem, aki már nem volt többé.”
„Visszamentem a bokszba, és persze mindenki pánikba esett. Elhaladtam az autója mellett, úgyhogy mindenkinek azt kérdezte tőlem: »Mit gondolsz?«. Emlékszem, a feleségem, Lisa megkérdezte, mit gondolok, és azt mondtam: »Szerintem elment«. Volt valami megmagyarázhatatlan a látványban.”
Halála után barátnője kifosztotta; Ratzenberger szülei mai napig fiuk lakásában élnek
„Aztán jött a bejelentés, hogy nincs többé, ami mindenkinek hatalmas sokk volt. Nem csak a csapatnak, hanem az egész F1-nek és mindenkinek, aki szereti az F1-et. Soha nem volt még dolgom ilyennel.”
„A feleségem mellett, aki három vagy négy hónapos terhes volt a fiunkkal, Sammel, a csapat is támogatott. Az este folyamán az F1 főnöke, Bernie Ecclestone és az FIA elnöke, Max Mosley jött be a lakókocsinkba Nick Wirth technikai igazgatóval.”
„Az, hogy a következő nap versenyzek-e, az én döntésem volt. A csapat azt mondta, »Nincs rajtad nyomás, ez a te döntésed«. Készek voltak elfogadni, bárhogy is döntök, de ezen a ponton nem tudod, mit tegyél, folytasd, vagy megállj.”
„Az első dolog, amit meg akartam érteni, hogy miért szenvedett balesetet Roland? Nyilvánvalóan nagy sebességnél levált az első szárnya, de egy körrel korábban lement az útról. Lelassított és cikázott egy kicsit, hogy érez-e valamilyen sérülést, vagy hogy bármi elromlott-e. Úgy döntött, hogy minden rendben van, még egy kört megtesz, de többé nem tért vissza.”
„A csapat megerősítette az első szárnyat, és Nick, aki nagy darab fickó volt, ugrált rajta, hogy megmutassa, hogy nem fog lejönni. Van egy pont, ahol meg kell bíznod a körülötted lévő emberekben, és ha nem ezt teszed, az nem ígér sok jót a szezon további részére sem. Ezért úgy döntöttem, hogy kimegyek a bemelegítő edzésre, és meglátom, hogy miként érzem magam.”
„Egy részem azt gondolta, hogy ha én lennék Roland, akkor azt mondanám, »Gyerünk, David, ne szórakozz, te versenyző vagy, menj versenyezni, ezért vagyunk itt!«. Úgy gondolom, kicsit furcsa döntés volt sok ember számára, hogy versenyzem, mert sokan csak összecsomagoltak és hazamentek volna tiszteletből. De én fordítva gondolkodtam, és úgy véltem, azzal mutatjuk ki a tiszteletünket, ha versenyzünk.”
„Kiszálltam az autóból a bemelegítés után, amelyen jobban teljesítettünk, mint ahogy általában szoktunk. Azt hiszem, a csapat kevés üzemanyaggal küldött ki engem, miközben mindenki más megtankolt autóval ment. Azt éreztem a csapaton, hogy mintha a sötét fellegek egy kicsit oszlottak volna. Ebbe kapaszkodtam és azt mondtam: »Versenyezni fogok… versenyezni fogok a csapatért, és csak folytatom a show-t, vezetek és versenyzem, ahogy Roland is akarná.«”
Embed from Getty Images
Brabham végigcsinálta a szezont a Simtekkel, de azután többé nem láthattuk az F1-ben
„Aztán jött a vasárnap, és elvesztettük Ayrtont is. Mi, versenyzők, egészen a verseny utánig nem tudtuk, hogy elment. Tulajdonképpen akkor tudtuk meg, amikor este elhagytuk a pályát, mert a hírek kicsit később értek el minket. Először azt hittem, nem ő az; láttam a kéket, és azt hittem, az egyik Tyrrell. Csak amikor visszaértem a bokszba, közölték, hogy Ayrton az.”
„Ott volt Rubens Barrichello balesete az edzésen, aztán Roland balesete, aztán történt egy rajtbaleset, aztán egy bokszutcai incidens, majd Senna balesete… Sorban jöttek a katasztrófák, az ember csak kapkodta a fejét. Azt éreztük, hogy »Mi a fene történik itt?« Mint sokan mások, én is először éltem át ilyesmit.”
„Nyilván Ayrton tragédiája háttérbe szorította Rolandét. Más emberek voltak más pályafutással és más hatásuk volt a szurkolókra. De nagyszerű, hogy az emberek továbbra is emlékezni akarnak rá (Ratzenbergerre), mert akkoriban ő is az F1 részese volt. Ugyanolyan versenyző volt, ugyanazon a rajtrácson, és úgy halt meg, hogy azt csinálta, amit szeretett. Roland nagyon tehetséges volt, és sajnálatos, hogy soha nem tudtuk meg, mire lett volna igazán képes.”