Manapság minden korábbinál jobban vigyáznak a Forma-1-es pilóták arra, hogy ne kerüljenek kínos helyzetbe a különféle csínytevéseik miatt, ám volt idő, amikor nem igazán kellett ügyelni az ilyesmire. Gerhard Berger és Ayrton Senna pedig a 90-es évek elején ki is használta ezt.
Noha a közösségi média térnyerésének köszönhetően minden korábbinál egyszerűbben, gyorsabban és közvetlenebb módon teremthetnek kapcsolatot a rajongók a kedvenceikkel, a versenyzőknek természetesen vigyázniuk kell arra, hogy milyen képet közvetítenek magukról az Instagramon, Twitteren, Twitch-en, TikTokon, és a megannyi egyéb közösségi felületen.
Emellett pedig a magánéletben is résen kellett lenniük, hiszen mindenkinek a zsebében ott lapul a kamerás mobiltelefon, így azonnal kiderülnek a kisebb-nagyobb csínytevések, görbe esték, vagy akár nagyobb ballépések. Ezzel együtt persze olykor előkerülnek vadabbnál vadabb sztorik – elég például Kimi Raikkönen féktelenül bulizós éveire, vagy Michael Schumacher ruhaszaggatós produkciójára gondolni –, de egyre kevesebb ilyenről hallani.
Nem úgy régen, a James Huntok, Nelson Piquet-k és Gerhard Bergerek idejében. Utóbbiról talán kevesen gondolnák, hogy valódi fenegyereknek számított, ha a pályán kívüli rosszalkodásról volt szó, és előszeretettel szívatta Ayrton Sennát, akivel 1990 és 1992 között csapattársak voltak a McLarennél.
Berger és Senna nemcsak csapattársak, hanem barátok is voltak
A brazil pilótát sokan a megközelíthetetlen, olykor kissé savanyú kőprofinak látták, aki nem igazán engedett magához közel senkit, főleg nem egy másik pilótát. Bergernek azonban sikerült áttörnie ezt a páncélt, és a szurkálódásaival és vicceivel valódi “prankháborút” kirobbantania Sennával, ami végül a végletekig elfajult.
A páros olyan dolgokat művelt, amikkel nyugodtan indíthattak volna valami ilyen témájú tévéműsort. Megtörtént, hogy Berger például nemes egyszerűséggel kihajította Senna egyedi készítésű pénztárcáját egy helikopterből, miután csapattársa azzal dicsekedett neki, hogy az szénszálas merevítést kapott, ami gyakorlatilag elpusztíthatatlanná tette. Berger pedig úgy volt vele, hogy leteszteli ezt az állítást. Később Senna szerencsére megtalálták a tárcát.
Ez azonban még a legenyhébb csínytevések közé sorolható. Berger 2000-ben megjelent önéletrajzi könyvében felidézett egy, az 1990-es Ausztrál Nagydíj előtt történt esetet: „Vacsora után nekiláttunk ruhástul bedobálni az embereket a medencébe. Mivel jól védekeztem, megúsztam a csobbanást, de sokan vizesek lettek. Senna elfutottunk előlünk, hogy ne tudjuk elkapni, majd, amikor később bementem a szobájába, ügyetlenül leöntött egy pohár vízzel. Tiroliként ez meg sem kottyant nekem, de azt jelentette, hogy elkezdődött a tánc.”
„Egy tömlő segítségével hosszabbítót eszkábáltunk egy porraloltóhoz, és hajnali háromkor letettük a szobája ajtajába. Odahívtunk néhány embert közönségnek, és, amikor megnyomtuk a kart, Senna úgy repült ki az ablakon, mint egy rakéta. Olyan volt, mintha egy bomba robbant volna fel a szobájában. A zűrzavar miatt sokan felkeltek, és elkezdtek kiabálni Sennával, amiért ekkora zajt csapott. Elképesztően zavarban volt.”
Senna látszólag nem volt az a viccelődős fajta, de Berger nála is elérte, hogy előjöjjön belőle a gyerek
Egy másik alkalommal Berger békákat telepített Senna ágyába, aki bosszúból egy igen büdös francia sajtfélét tett az osztrák szobájának légkondijába, de olyan is előfordult, hogy az osztrák egy férfi hímtagot ragasztott Senna útlevelében oda, ahol csapattársa fényképe állt. Emiatt az aprócska tréfa miatt az argentin hatóságok végül 24 órán át tartóztatták fel a brazilt, mire tisztázódott a helyzet. A bosszú természetesen itt sem maradt el: Senna fogta magát, és összeragasztotta Berger bankkártyáit.
Persze, akadtak olyan esetek, amelyeknél utólag nézve mindenki hálát adhat a sorsnak, hogy nem történt komoly baj. Japánban Berger egyszer szmokingban és edzőcipőben jelent meg egy vacsorán, mert a vonatúton Senna és honfitársa, Maurício Gugelmin telefújták a cipőjét borotvahabbal. Berger a Japán Nagydíj előtt megpróbált bosszút állni, de az abban az évben a Leyton-House istállóval versenyző Gugelmin résen volt, így megúszta, hogy végigszunyókálja a versenyt, vagy azt, hogy ennél valami sokkal rosszabb történjen vele.
Joseph Leberer, a McLaren-istálló fizioterapeutája ugyanis friss narancslével kínálta a futam előtt, a pohárban azonban nem csak narancs volt. „Egy órával a verseny kezdete előtt [Berger] négy altatót dobott a narancslébe, és elküldte nekem. Elájultam volna a világbajnoki címről döntő futam elején. El tudják képzelni, amint a többiek elsüvítettek volna mellettem, miközben én horkolok a pilótafülkében?” – nyilatkozta Gugelmin.
