24 éve rendezték az 1999-es Maláj Nagydíjat, amelyet Eddie Irvine nyert meg a visszatérő Michael Schumacher előtt, de az FIA sportfelügyelői kizárták őket, ezért úgy tűnt, hogy Mika Häkkinen bebiztosította a vb-címet. A döntést azonban semmissé tették, mert kiderült, hogy a mérési módszerek nem voltak megfelelőek.

1999. október 17-én, vagyis napra pontosan 24 évvel ezelőtt rendezték a Maláj Nagydíjat. A sepangi futam a világbajnokság utolsó előtti fordulója volt, a tabella élén pedig Mika Häkkinen állt. A finn versenyző 62 ponttal vezette az összetettet, de csupán 2 egységgel előzte meg riválisát, Eddie Irvine-t. Matematikai esélye még Heinz-Harald Frentzennek és David Coulthardnak is volt, de a fordulatos Európa Nagydíjon történt kiesésük miatt számukra már nem volt reális a vb-cím.

A végső győzelemért zajló csata mellett más is lázba hozta a szurkolókat: Michael Schumacher ezen a hétvégén tért vissza a Silverstone-ban elszenvedett lábtöréséből. Az akkor még csak kétszeres világbajnok hat hétvégét hagyott ki, és bár még egyáltalán nem volt tökéletes állapotban – elsőre nem is akart visszatérni –, alkalmas volt a vezetésre.

Schumacher a Maláj Nagydíjra tért vissza lábtöréséből

Hogy mennyire volt alkalmas, azt az időmérő eredménye mutatja meg. Schumacher elképesztő fölénnyel nyerte meg az F1 történetének első időmérőjét. A német versenyző előnye 947 ezred volt saját csapattársával, Irvine-nal szemben, Coulthardot pedig már több mint 1 másodperccel előzte meg. Häkkinen csupán a negyedik helyre kvalifikált. „Egy hónapja álmodni sem mertem volna ilyen visszatérésről – lelkendezett Schumacher az időmérő után. – Számítottunk rá, hogy erősek leszünk itt, de hogy egy másodperccel előrébb vagyunk, az egyértelműen meglepetés. Nagy durranással tértünk vissza.”

Schumacher minden bizonnyal a futamon is sima győzelmet aratott volna, de tudta, hogy ezúttal rá hárul a vízhordó szerepe. Ennek megfelelően a remek első körei után a 4. körben elengedte Irvine-t, és mindent megtett, hogy feltartsa a McLareneket. Ez Coulthard esetében nem sikerült, és a brit pilóta egy körrel később elment mellette, de hiába vette üldözőbe honfitársát, a 15. körben üzemanyagnyomás-probléma miatt kénytelen volt feladni a küzdelmet.

Schumacher az egész futam során rendkívül okosan választotta meg a tempóját, és amikor Häkkinen előtt kellett maradnia a kiállások után, akkor rákapcsolt, de figyelt, hogy Irvine-t még véletlenül se előzze meg. Ezzel belekényszerítették a McLarent egy kockázatos húzásba, és ennek eredményeképpen a finn versenyző csak a legvégén tudott visszakapaszkodni a harmadik helyre Johnny Herbert megelőzésével.

Így lehetne Schumachernek 100-nál is több győzelme és állhatna még mindig Hamilton előtt

Schumacher végül így is alig több mint 1 másodperccel Irvine mögött ért célba, aki így 4 pontos előnnyel fordulhatott rá a szezonzáróra. A pályafutása negyedik, egyben utolsó futamgyőzelmét megszerző versenyző tisztában volt vele, hogy csapattársa mekkora segítséget nyújtott neki, és ezt a rá jellemző humoros formában közölte. „Ez a fickó lehangolja az embert – jelentette ki. – Nemcsak a legjobb első számú [pilóta], hanem a legjobb második számú is.”

Ekkor mindenki azt gondolta, hogy a hétvége érdemi része lezárult, a következő két hétben pedig izgatottan lehet várni a Japán Nagydíjat, ahol minden eldől. Az FIA-nál azonban másképp gondolták, és nem sokkal a leintés után óriási botrány robbant ki: a szervezet technikai küldöttje megállapította, hogy mindkét Ferrari szabálytalan, mondván, az oldaldobozra szerelt terelőelemek mérete 1 centiméterrel meghaladja az előírt maximumot, ezért a sportfelügyelők Irvine-t és Schumachert is kizárták.

Mindez azt jelentette, hogy Häkkinen megnyerte a futamot, és matematikailag is bebiztosította második világbajnoki címét. A Ferrari képviselőit nyilvánvalóan hidegzuhanyként érte a hír, Irvine például a Kuala Lumpur-i repülőtéren kapott telefonhívásból tudta meg, hogy diszkvalifikálták. Jean Todt ugyanakkor váltig állította, hogy az autójuk teljesen szabályos „A kocsi pontosan ugyanolyan műszaki állapotban volt, mint a legutóbbi, nürburgringi futamon – szögezte le a Ferrari akkori csapatfőnöke. – Emellett ezt az autót itt minden nap alaposan megvizsgálták.”

A Forma–1 történetében előtte és azóta sem történt olyan, hogy a zöld asztalnál dőljön el matematikailag a világbajnoki cím. Mindössze 1987-ben fordult elő, hogy nem egy futamon avattak világbajnokot, de az nem egy sportfelügyelői döntés, hanem Nigel Mansell sérülése miatt volt. A Williams versenyzője pénteken szenvedett balesetet Szuzukában, másnap pedig bejelentették, hogy kihagyja a hátralévő futamokat, így biztossá vált Nelson Piquet bajnoki címe. Az viszont minden bizonnyal sokat ártott volna a sorozat hírnevének, hogy ha a sportfelügyelők hirdetnek világbajnokot. Szerencsére végül abban az évben sem így történt.

A Ferrari természetesen fellebbezett az ítélet ellen, és hat nappal később már meg is született a döntés: a sportfelügyelők ítéletét semmissé tették, így Irvine megtarthatta a győzelmét, Schumacher pedig a második helyét, Häkkinen pedig „visszaesett” a harmadik pozícióba. Az indoklás három pontból állt: a kérdéses terelőelemek minden mérete az 5 milliméteres tűréshatáron belül volt; a technikai küldött egy olyan mérési módszerrel állapította meg a szabálytalanságot, amely nem felelt meg az előírásoknak; valamint a rendelkezésre álló mérőeszközök nem voltak elég pontosak, így nem lehetett megcáfolni a Ferrari azon állítását, hogy a terelőelemeket megfelelően rögzítették.

A vb-döntő, amit a Ferrari sem akart igazán megnyerni

Ennek következtében tehát valóban a Japán Nagydíjra maradt a döntés, ahol egészen a 2021-es idényzáróig utoljára fordult elő, hogy győzelem esetén egyik bajnokaspiránsnak sem kellett számolgatnia. Végül Häkkinen simán nyert Schumacher előtt, aki ezúttal már nem engedte el Irvine-t, mert a bajnokság sorrendjén semmit nem változtatott volna.