A sportban általában nem érdemes időt pazarolni a „Mi lett volna, ha” kezdetű felvetésekre, ám mi most mégis megtesszük. Méghozzá Max Verstappen egyik kiemelkedő idei rekordja kapcsán, amiért minden elismerés megilleti a holland pilótát és a Red Bullt, ugyanakkor amennyiben Michael Schumacher és/vagy Kimi Räikkönen nem annyira peches, Verstappen meg sem közelítette volna a korábbi csúcsot.
Max Verstappen az idén megdöntötte Sebastian Vettel 2013-ban felállított rekordját a zsinórban aratott futamgyőzelmek terén, amikor a Miami és az Olasz Nagydíj között zsinórban 10 futamot nyert meg. Ez eggyel több, mint amennyi a négyszeres világbajnoknak összejött, és hárommal, mint amennyi a Vettel után a rangsorban álló Alberto Ascari, Michael Schumacher, Nico Rosberg triónak sikerült (Verstappen neve itt is szerepel, korábban ugyanis neki is volt egy 7-es szériája).
Ám vannak ketten, akiknek egy kicsivel (illetve sokkal) több szerencsével már réges-rég meglehetett volna a zsinórban 13 győzelem.
Wolff lesajnálóan nyilatkozott Verstappen rekordjáról: csak a Wikipédiára jó, amit senki nem olvas
Räikkönen legpechesebb éve
Nemhogy Verstappen 10, vagy Vettel 9, de még a fentebb említettek 7 győzelméhez képest sincs sehol Kimi Räikkönen, hiszen a Jégember kettőnél több versenyt soha nem nyert egymás után, ám hogy mennyire nüanszokon múlnak dolgok az F1-ben (és mennyire az autón, illetve annak megbízhatóságán), azt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy akár zsinórban 13 győzelemig is eljuthatott volna.
A 2005-ös McLaren először Imolában villant
Nem elvéve semmit Fernando Alonso és a Renault érdemeiből – hiszen elvégre ők voltak a komplettebb „csomag” abban az évben –, a 2005-ös esztendő simán lehetett volna Räikkönen és a McLaren éve. De nem lett az, mert Adrian Newey egyik legszebbnek tartott autója, az MP4/20-as megbízhatóság terén a fasorban sem volt a Renault R25-öshöz képest. Pedig ha olyannyira bombabiztos lett volna, mint Giancarlo Fisichella és Alonso munkaeszköze, akkor akár még az is előfordulhatott volna, hogy sem Vettel 2013-ban, sem Verstappen 2023-ban nem dönti meg a zsinórban szerzett győzelmek rekordját, mert az még mindig Kimi Räikkönené lenne. Na de nézzük, pontosan miért is írjuk ezt.
Räikkönen és a McLaren kettőse az idény 3. futamán, Bahreinben mutatott először életjeleket (3. hely), majd a San Marinó-i Nagydíjtól kezdve egyértelműen a wokingi istálló számított a leggyorsabb csapatnak. Csakhogy mindez pocsék megbízhatósággal párosult, aminek már Imolában megitták a levét.
A finn a kombinált időmérőn közel 6 tizedes előnnyel szerezte meg a pole-t Alonso előtt, ám útban a győzelem felé a 9. körben megállt alatta a McLaren. Ezt két domináns győzelem követte (Barcelonában 27, Monacóban 13 másodperccel nyert Alonso, illetve Nick Heidfeld előtt), majd jött a híres nürburgringi kiesés. Akárcsak Imolában, itt is győzelem úszott el, ám ezúttal megelőzhették volna annak megtörténtét, Räikkönen ugyanis csúnyán elfékezett jobb első gumival is kint maradt, az ebből adódó vibrációt pedig nem bírta végig a felfüggesztés és az utolsó kör kezdetén eltörött. A McLaren és a Jégember is nyerni akart a biztos pontszerzés helyett.
A drámai kiesés:
Drama is never far away at the Nurburgring 🍿
In October, we're heading back to the iconic circuit where *this* happened on the last lap in 2005 💥#EifelGP #F1 pic.twitter.com/29FBre3Jqy
— Formula 1 (@F1) July 25, 2020
A következő versenyen ismét sikerült visszavágni és Räikkönen nyert Kanadában, ami az imolai és nürburgringi kiesés nélkül zsinórban az 5. győzelme lehetett volna. A montreali versenyt követte a hírhedt 6 autós indianapolisi futam, amelyen a gumibotrány az összes Michelin-gumis autót kiírta a küzdelemből, így Räikkönen meg sem próbálkozhatott a verseny megnyerésével. Pedig igencsak jó esélyekkel indult volna, hiszen az időmérőn a 2. rajtkockát szerezte meg a nagyon kevés üzemanyaggal kvalifikáló Jarno Trulli Toyotája mögött.
A 19 futamos szezon nagyjából felénél (9 verseny ment le) jártunk ekkor, Räikkönen hátránya pedig 22 pont volt Alonsóval szemben, ami az akkori pontrendszerben több mint két futamgyőzelemnek felelt meg. Ám mivel egyértelműen a McLarené volt a leggyorsabb autó, ez sem tűnt ledolgozhatatlan lemaradásnak, a műszaki hibák azonban csak ezután kezdtek csőstül jönni igazán.
Visszatekintés a 2005-ös USA Nagydíjra:
Räikkönen az egekbe lőtte főnöke vérnyomását az F1 egyik legnagyobb botrányának közepén
Magny-Cours-ban már a szabadedzésen megadta magát a Mercedes legújabb fejlesztésű V10-ese, és mivel már akkoriban is két hétvégét kellett teljesíteni egyetlen motorral (2004-ben még csak egyet), jöhetett a 10 helyes hátrasorolás a futamra. Az időmérőn a 3. helyre kvalifikáló finn a 13. pozícióból a 2. helyre jött fel, és csak 11 másodperccel ért célba a pole-ból induló és végig vezető Alonso mögött, a büntetés nélkül tehát itt is minden esélye meglett volna a győzelemre. Hogy mennyire brutálisan gyors volt ezen a pályán is az MP4/20-as, azt leginkább az mutatta meg, hogy Räikkönen 8 körrel több üzemanyagot cipelt Alonsónál, az időmérőn mégis csak 1 tizeddel kapott ki tőle. Ha nincs a büntetés és a McLarennek nem kell alternatív stratégiát választania, a finn szinte biztosan megszerezte volna a pole-t.
„Na majd Silverstone-ban, hazai pályán!” – gondolhatták ekkor Wokingban. De nem, mert a Brit Nagydíjon szinte pontról pontra ugyanaz játszódott le, mint Magny Cours-ban: motorhiba a szabadedzésen, 10 helyes hátrasorolás, majd a 12. helyről rajtolva 3. hely a versenyen, amelyet az időmérőn Räikkönentől közel fél másodperccel kikapó Montoya nyert meg.
Így vették az irányt Hockenheim, a másik hazai futam (Mercedes) felé, ahol úgy tűnt, végre elkerüli a technika ördöge a csapatot. Räikkönen a pole-ból rajtolva dominálta a futamot, a 35. körben azonban hidraulikai hiba képében ismét jött a csapás és ezúttal ismét egy nullázás, amivel Alonso előnye 35 pontra nőtt az összetettben. Ezt Räikkönen a soron következő két futamon aratott domináns győzelmével (a Hungaroringen 35, Törökországban 18 másodperces előnnyel nyert) letornázta 24-re, a balszerencse-cunami nélkül pedig zsinórban 11 győzelemnél járhatott volna.
Visszatekintés a 2005-ös Magyar Nagydíjra:
Levegőben pörgő Red Bull; feltámadó Schumacher; szenvedő Alonso és győztes Räikkönen a Hungaroringen
Amihez hozzátehette volna a 12.-et Monzában, ahol újabb motorcsere miatti hátrasorolás várt rá. Csakhogy ezúttal úgy tűnt, ez sem állítja meg, és az időmérő megnyerése után a 11. helyről rajtolva útban volt a győzelem felé, amikor az első kerékcseréje után defektet kapott. Ezt pedig már az MP4/20-as elképesztő tempójával sem lehetett ellensúlyozni, de Räikkönen így is visszakapaszkodott vele a 4. helyre.
A kedvenc pályájának számító Spában nyerni tudott – ami zsinórban 13. győzelme lehetett volna – majd jött Brazília, ahol a Bahreini Nagydíj óta először kapott ki úgy, hogy semmilyen műszaki probléma nem hátráltatta. Csapattársa volt jobb nála – ekkor nyert utoljára az F1-ben –, míg ő a második helyen jött be a vb-címet bebiztosító Fernando Alonso előtt.
Räikkönen végül 7 győzelemmel zárta az évet, ami az USA és az Európa Nagydíjat nem számolva is 12 lehetett volna, lévén 5 potenciális győzelemtől fosztotta meg őt a McLaren és/vagy Mercedes pocsék megbízhatósága.
Ez várt a McLaren csapattagjaira Räikkönen szuzukai győzelme után:
Räikkönen napokon át tartó tivornyázásra kárhoztatta szerelőit 2005-ös szuzukai csodagyőzelmével
Schumachernek is meglehetett volna zsinórban a 13.
Räikkönen „mi lett volna ha” idényénél sokkal kevesebb karaktert szentelünk Michael Schumacher potenciális rekorddöntésének, hiszen a hétszeres világbajnok 2004-es szezonján nem nagyon van mit elemezni. Az akkor még hatszoros vb-első a Ferrari történetének legdominánsabb autójával leigázta a mezőnyt és az első 13 futamból 12-t megnyert.
Egyedül Monacóban, az idény 6. futamán nem lett az övé a győzelem, mivel biztonsági autós fázis alatt hátulról emlékezetes módon belerohant a Ferrarijába a lekörözött Juan Pablo Montoya, kiütve a versenyből a németek ászát. A balesetért senkit sem büntettek, mindkét pilóta a másikra mutogatott. Montoya szerint a jobb első kerekét állóra fékező Schumacher túl agresszívan melegítette a fékeit, Schumacher szerint pedig Montoya bambult el. A lényegen ez azonban nem változtatott: Schumacher balszerencsés körülmények között kiesett és lenullázta a számlálóját.
Hogy a baleset nélkül nyerni tudott-e volna, azt soha nem tudjuk meg, de Ross Brawn, a Ferrari technikai igazgatója szerint a könnyebb autójának köszönhetően képes lehetett volna 17 kör alatt 17 másodpercet verni a második helyezett Jarno Trullira, amivel megtartotta volna utolsó kiállása után az első helyet.
Amennyiben ez összejön, Räikkönen a rákövetkező évben legfeljebb beállította volna a zsinórban 13 győzelem rekordját.